Hirdetések
Feliratkozás hírlevél
Szavazás
Szavazás
©
Figyelem: Az oldalon közölt minden írásos és képi anyag a Horsetrader.hu tulajdonát képezi, azok felhasználása, utánközlése csak a Horsetrader.hu írásos engedélyével lehetséges!
| A szürke "Monthy" |
| 2012. március 02. péntek, 12:56 | |||
|
Hát elöször is, a cím némi magyarázatra szorul, ugyanis egy szürke lóról van szó, akit mi neveztünk el csak így házi használatra Monthynak, és nem véletlenül. A történet ott kezdödött, amikor mintegy két hete visszatértem Írországba, már várt rám egy "szürke" telivér, akinek az volt a "nevezetessége", hogy alig lehetett hozzáérni, minden ilyen irányú kísérletet rúgással igyekezett megtorolni, s amint elölröl próbálkoztak megfegyelmezni akkor késedelem nélkül vágott mellsö lábbal az emberre, illetve ha elég közel volt hozzá az illetö, könnyedén begyüjthetett egy harapást is .
A feladat adva volt, be kellett törni a lovat, ami úgy elsö látásra nem tünt komplikáció mentesnek, tekintve, hogy kantárazni sem lehetett. Két dolog volt biztos vele kapcsolatban. Az egyik, hogy Monthy Roberts biztosan nem válogatta volna be a show-lovai közé. A másik pedig már az elsö pillanatban világossá lett, hogy oktalan hösködéssel, vagy eröszakkal semmit sem fogunk tudni produkálni. S bár leginkább a részletek érdekesek, amint a csikó napról napra egyre nagyobb bizalommal viseltetik az ember iránt, nem akarnék ezzel senkit untatni, mivel ez egy hosszú türelmes munka eredménye, s nem lehet egy showban elöadni.
Én nagyra becsülöm Monthy Roberts tudását, de néhány dologban azért bátran le mernék vele állni vitatkozni. Az egyik az úgynevezett "behívás", amiröl végülis a mi szürkénk a nevét kapta. Az utóbbi idöben futószárazás közben figyeltünk fel rá (ami egyébként majdnem minden lónál így müködik), ha már fáradt volt és szóltunk neki valamilyen módon,hogy lassítson, ö rögtön ügetésben bejött a kör közepére és megállt elöttünk, majd csak azt nem mondta, hogy -" Jól van már, elég volt, léphetünk tovább ! Mint már megemlítettem, ezt a legtöbb ló megcsinálja, de a mi szürkénk már extrém módon müveli.
Elég vágta közben csak annyit mondani, hogy - Na jól van, gyere be! -, mire ö csinál egy hatalmas fékezést, és beüget középre, majd lecövekel elöttünk. Miután ez az úgynevezett behívás Monthytól származik, ezért ráragadt a név. Idöközben sikeresen felültem rá, s a mai napon már egyedül lovagoltam a patakban, illetve egy keveset vágtáztunk is terepen, söt már a kantárazás sem okoz neki gondot. És itt van a másik dolog, amiben leállnék vitatkozni Monthyval.
Egy magyar tanítványa tartott a tv-ben bemutatót, és azt mondta, hogy nem szabad a szemébe nézni a csikónak, mert az a ragadozókra asszociál ebböl, és megijed, menekülni kezd. Most már évek óta foglalkozom telivér lovak betörésével, és szép számmal van köztük hasonló mint az itt szóban forgó szürke, és addig meg sem próbálkozom a felüléssel, amíg szembe nem tudok nézni vele.
Az elsö alkalommal, még úgy járt a lába mint a géppuska, de vigyáztam mint Schvarzenegger a golyózáporban, úgyhogy nem ért találat. Akkor azt kérdezte tölem a Jordan : - Na mit gondolsz, szeretni fog ez téged ? Akkor még nem tudtam neki mást válaszolni, csak annyit, hogy erösen reménykedem ! Mostanra viszont már tudom a választ : - Igen , szeret engem, különben nem engedett volna a hátára !
Egyszer azt tudakolta tölem egy barátom, csinálok-e valami különlegeset, hogy ezekkel a lovakkal ilyen jó eredményeket tudok elérni. Azt válaszoltam, hogy tulajdonképpen ezekkel a lovakkal nem olyan nehéz boldogulni, hiszen a legtöbbjük csak bizalmatlan, s türelemmel, barátsággal, szeretettel képes vagy rábírni bármire, hiszen csak arra vágyik, hogy biztonságban érezze magát. A nagy probléma mindig az elkényeztetett lovakkal van, mert annak ugyan mit ajánlhatok fel cserébe...? Panyi György Válogatott díjugrató Add hozzá ezt a lapot kedvenc közösségi oldaladhoz
|
Hozzászólások