Bizonytalanul közbevetettem, hogy én még soha nem úsztattam ( különösen milliós értékü lovakat a délegyházi bányatavakban) !

- Nem gond, útközben felvesszük Oleget, a lóúsztatás úttöröjét, akinek a kisujjában van a szakma, és saját hazájában is csak "Az Úszómester" néven emlegetik, dacára annak, hogy a világ egyik legnagyobb országáról van szó. Na, ettöl elmúlt minden aggodalmam, teljesen meg voltam gyözve, de Pista, biztos ami biztos, végsö megnyugtatás gyanánt még hozzáfüzte : - Különben meg mit izgulsz ?  Nem neked kell megtanítani úszni a lovat, elég ha kapaszkodsz rajta !  Ennyiben maradtunk .

        Egy óra múlva már a lovakat pakoltuk ki a futóból, név szerint Ikont és Jaspert, egy akkora tó partján, hogy nem lehetett látni a másik végét, pedig veröfényes napsütésben érkeztünk. Központi bolygónk áldásos tevékenységének köszönhetöen azonban nem voltunk egyedül, ugyanis a térség rendkívül népszerü volt egy bizonyos modern emberfajta  köreiben, akik minden társadalmi nyügtöl mentesen, csupasz seggel élvezték egymás, és az idöjárás melegségét. Tölünk jobbra volt található, egy körülbelül száz méter hosszú, bozóttal teljesen benött félsziget, amit a szégyenlösebb ortodoxok birtokoltak. Ezt csak azért említem, mert a történet szempontjából jelentösége lesz késöbb.

Viselkedésüket illetöen számomra úgy tünt, mintha nem lettek volna boldogabbak attól, hogy hívatlanul megjelentünk kis "országukban", de senki sem tette ezt szóvá, miután a "senki földjén" voltunk. Itt, a diplomácia terén mutatkozott meg elöször Oleg nagysága, ugyanis viszonyunk a környezö népekkel jelentös változáson ment keresztül, amikor hagyta, hogy Ikon beletrágyázzon a kristálytiszta, fenékig átlátszó vízbe. Én ekkor már a Jaspin ültem, és gázoltam bele a vízbe, mert egyszerü ember lévén azt gondoltam, csak begázolunk és úsztatunk. Igenám, de a mester ezt is másképp tudta, ö futószáron vezette bele a lovat a vízbe, és elképzelni sem tudtam mi lesz a titok, amit rajta kívül senki más nem tudott.

Látva azonban a parton kialakuló forradalmi hangulatot, amelett döntöttem, hogy a vízben nagyobb biztonságban vagyok. Jaspi nemsokára el is kezdett úszni, tényleg csak kapaszkodnom kellett, s csupán a vízböl alig kilátszó, ütemesen mozgó fejünk jelezte a kintlévöknek , mi már úszunk. Már éppen kezdtem élvezni az úsztatást - annak ellenére, hogy a víz hömérsékletét, úgy saccperkábé egy centiméternyinek ítéltem - , amikoris Ikon, látva távolodó bajtársát -  mint egy  újfunlandi vízimentökutya -, hösiesen a vízbe vetette magát. Mit sem törödött a futószár végén élethalál harcot vívó mesterrel, aki rövid küzdelem után, a csatát elveszítvén lógó orral caplatott ki a vízböl, csatlakozva a parton az eseményeket eddig elégedetten szemlélö Pistához . Amint oldalra tekintettem elhült bennem a vér a látványtól.

Ikon,  félig kiemelkedve, mellsö lábaival hatalmas csapásokat mérve a vízre, viharos, egyben vésztjósló gyorsasággal - mint Cseh Laci a pekingi olympián -  közeledett felénk, s valami nekem azt súgta, nem biztos, hogy megáll ha utólér bennünket. Szégyen nem szégyen, úgy döntöttem , elhagyom a "hajót" mielött még a "torpedó" odaérne, s az utolsó pillanatban ellökvén magamat Jaspitól, a partnak vettem az irányt. A következö pillanatban Ikon becsapódott Jaspiba, s néhány másodpercig egymás hegyén-hátan kavarogtak. Amint azonban kiderült számukra ki kicsoda, megnyugodtak, és egyenletes tempóban úszni kezdtek a messzi végtelen felé, tanújelét sem adva, hogy a part felé vegyék az irányt.

Amint kiértem és csatlakoztam a többiekhez, már hárman szemléltük bánatosan, a reménytelenül távolodó "milliókat". Néhány, óráknak tünö perc után azonban hirtelen jobbra fordultak az általunk úgynevezett "ortodox"  félsziget felé. Nagy kö esett le a szívünkröl, ami viszont nem volt elmondható a kis földrész  populációjáról, ugyanis a két ló szárazföldet érvén, vad vágtában  mint annak idején az amerikai conkvistádorok, maguk elött hajtották a rémülten menekülö, pucér benszülött lakosságot. Szerencsére gyorsan megfogtuk a tomboló állatokat, s mivel a parton a diplomáciai kapcsolatok megszakadni látszottak, villámgyorsan felpakoltunk, s pörgö kerekekkel elmenekültünk a valószínünek látszó pogrom elöl.

Így végzödött életem elsö úsztatása, s mit lehet még ehhez hozzáfüzni... ?

 Hát azt, hogy Kobza Pistával soha nem unatkoztunk...!

Panyi György

Válogatott díjugrató