Hirdetések
Feliratkozás hírlevél
Szavazás
Szavazás
©
Figyelem: Az oldalon közölt minden írásos és képi anyag a Horsetrader.hu tulajdonát képezi, azok felhasználása, utánközlése csak a Horsetrader.hu írásos engedélyével lehetséges!
Az ellenség tisztelete |
2012. március 02. péntek, 12:47 | |||
A történet nem velem esett meg, hanem az egyik lovastársam, barátom édesapjával. Én a Ficsor Józsitól hallottam, itt kint Írországban. Az öreget személyesen nem ismertem, soha nem találkoztunk, de úgy gondoltam, az eset van annyira tanulságos, hogy megörökítsem, még ha csak itt az én oldalamon is.
A második világháborúban, fiatal huszártisztként teljesített szolgálatot az orosz fronton, s egyszer járör szolgálatot teljesített néhány katonával, amikor egyszercsak szembetalálkoztak egy szakasz kozák lovassal. Mint a járör parancsnoka gyorsan felmérte, hogy nincs más esélyük csak a visszavonulás, ezért kiadta a parancsot a szétszóródásra, és sebes vágtában mindenki menekülni kezdett az ellenkezö irányba. A kozákok azonban kiszúrták, hogy ö a parancsnok, és vették üldözöbe, miközben szorgalmasan löttek rá mintegy unalomüzés képpen. Tartott egy ideig a hajsza, amikor egyszercsak egy mélymedrü patak keresztezte az útját. A kozákok már olyan közel voltak , hogy nem volt idö gondolkodni, odatette hát a csizmáját és elugratta a lovát az 5-6 méter széles medernek. A ló mintha tudta volna, az életükért küzdenek, újított egyet félúton úgy, hogy érkezésnél az egyik hátulja lecsúszott, de végül is kikecmeregtek a partra. Eközben viszont megérkezett a kozák szakasz is, egy vonalba felsorakoztak a másik parton, puskáikat lövésre készen tarva várták a tüzparancsot. Az öregnek semmi esélye nem lett volna a menekülésre, hiszen mindössze talán húsz méter választotta el öket egymástól, ezért szembefordította a lovát, és várta a halált. Azonban a kozák parancsnok elöször "Tüzet szüntess"- t vezényelt, majd elismeröen biccentett, jelezvén, hogy elismeri a másik oldalon álló ellenséges tiszt bátorságát, a lovasteljesítményével egyetemben. Rövid ideig farkasszemet néztek, majd a kozák tiszt tisztelgésre vezényelte szakaszát, s miután az ellenség visszatisztelgett megfordultak, és ki-ki ment a saját táborába. Eddig a történet, ami egy olyan erkölcsröl szól ami nincs sehol leírva. Leginkább azoknak ajánlanám, akik azt tartják, hogy "ha nem én taposok el valakit, akkor ö tapos el engem" ! Más kérdés, hogy ök nem töltik az idejüket ilyen "hülyeségek" olvasásával. Panyi György Válogatott díjugrató Add hozzá ezt a lapot kedvenc közösségi oldaladhoz
|