Hirdetések
Feliratkozás hírlevél
Szavazás
Szavazás
©
Figyelem: Az oldalon közölt minden írásos és képi anyag a Horsetrader.hu tulajdonát képezi, azok felhasználása, utánközlése csak a Horsetrader.hu írásos engedélyével lehetséges!
Az első lovaglócsizmám |
2012. március 02. péntek, 12:44 | |||
Már amikor elkezdtem lovagolni, az elsö pillanatoktól kezdve sóvárogtam egy igazi "karcagi" lovaglócsizmára. Bár ma már inkább megmosolyognák az embert hiszen kiment a divatból, s ezer féle lovaglócsizmát lehet kapni, de harmincegynéhány évvel ezelött Magyarországon mindössze kétféle volt kapható, a "halasi" és a "karcagi".
A különbség abban állt, hogy a "karcagi" csizmák orra le volt vágva, míg a "halasit" a hegyes kerek orr jellemezte. A nevét nyilvánvalóan mindegyik a készítés helyéröl kapta, és amint már említettem nekem az elöbbi tetszett jobban, talán azért, mert Mezökeresztes közelebb esett Karcaghoz, és a lovasiskola mindig innen rendelt amikor szükség volt rá.
Ebböl kifolyólag Keresztesen mindenki "karcagi" csizmát viselt, így elsö példaképem Lovász Józsi is, talán ez döntötte el, hogy emellett tettem le a voksomat. Miután a kezdeti években nem voltam semmilyen klubnak vagy egyesületnek tagja, nekem nem járt az "ingyencsizma", s magamnak kellett gondoskodnom róla. Az ára meglehetösen magasnak számított, ami 2400 forintot tett ki, s bár a mai fiatalok szája mosolyra húzódik ennek hallatán, az abban az idöben egy átlagember havi fizetését jelentette.
Ebben az idöben még hivatásos katona volt a státuszom, a fizetésem pedig éppen háromezer forint volt. Évekkel késöbb amikor leszereltem, már négyezret kerestem, Szilason pedig mindössze 2600 forintot kaptam, amikor belevágtam a lovazásba. Magyarországon egyetlen lovasbolt müködött a Margit utcában, amikor Pesten jártam mindig elzarándokoltam ide. Az egyik ilyen alkalommal láttam meg az én csizmámat a kirakatban, s majd elolvadtam a gyönyörüségtöl. Ezüstös sarkantyú díszelgett rajta, csillogott villogott, s természetesen 'karcagi" csizma volt. Akkor nem volt nálam elegendö pénz, de elhatároztam, hogy a következö fizetésemböl megveszem. Amint megkaptam december elsején a fizetésemet, következö szombaton már rohantam is Pestre csizmát venni, semmi sem tarthatott vissza, még az sem, hogy mindössze hatszáz forintom maradt az egész hónapra . A rendkívüli takarékossági intézkedéseknek köszönhetöen azzal még kihúztam két hétig, de mire karácsonyt írtunk már egy fillérem sem maradt. Pénz híján arról szó sem lehetett, hogy hazamenjek, így aztán mindenkitöl átvállaltam a karácsonyi szolgálatot. Ennek egyáltalán nem az voltaz oka, hogy szerettem volna 24 órás szolgálatot adni, de már kajára sem volt pénzem, szolgálatban pedig járt a koszt. A szolgálatok közt eltelt idöben, otthon elöször krumplit sütöttem, amikor elfogyott, akkor az összes lisztet összekevertem vízzel, és a rezsó lapján megsütöttem, megettem. Tíz nap elteltével már minden elfogyott, csak a szolgálati kaja maradt, de nem panaszkodhattam, mert így is minden másnap ehettem, s igaz hogy gyakran voltam éhes ebben az idöszakban, de megvettem az elsö saját "karcagi" csizmámat. Azt hiszem, ma sem tennék másképpen..... Panyi György Válogatott díjugrató Add hozzá ezt a lapot kedvenc közösségi oldaladhoz
|