Lóbefogás ( 2 ) - mindig van másképp is

Főoldal

Hasznos, tanulságos lovas történetek egy Válogatott Lovastól

2011. február 28. hétfő, 20:53

A történet Németországban esett meg velem, s bár én csak szemtanúja voltam az esetnek, egy életre elég volt a tanulsága. Mindig csodálattal adózom azoknak az embereknek, akik teljesen magabiztosan ki mernek jelenteni bizonyos dolgokat a lovakkal kapcsolatban. Gondolok itt olyan dolgokra például, hogy ha leesel nem lép rád, vagy ha elé állsz kikerül. Hát az első tételt hamar megcáfolta nekem az élet, a másodikra azonban a Sherau ménes egyik csikókarámjában került sor, még a kilencvenes évek elején. A német kovácsok, annak rendje és módja szerint mindig felírták az aktuális időpontokat, és anélkül, hogy szólni kellett volna nekik, az adott időpontban megjelentek és tették a dolgukat önállóan, nem igényeltek külső segítséget.

Így történt ez alkalommal is, de mivel a kétéves csikók kerültek sorra, muszáj volt nekik segíteni, összefogdosni őket. Egy kivételével már mindegyikkel végeztünk, de a Lagune csikó az istennek sem hagyta magát megfogni, mindig kicsúszott a kezeim közül. A nagy terület miatt, nem sok esélyünk volt elkapni. A kovácsok jöttek segíteni vagy hárman, meg mi ketten a ménesről. Próbáltuk beterelni a sarokba, es már sikerült is beszorítani egy ötven méteres területre, a legközelebbi sarokhoz. A csikó szaladgált ide-oda, de mindig szépen visszatereltük, és egyre szűkítettük a kört. Érezte, hogy kutyaszorítóba került, egyre idegesebben ügetett, vágtázott, kereste a kiutat. A csatárláncban mellettem álló ember, egy nagy darab 150 kilós kovácslegény volt, s szerencsétlenségére őt szemelte ki a csikó, a leggyengébb pont gyanánt, talán mert ő lassabban mozgott mint a többiek.

Elindult felé egyre gyorsuló vágtában . Nos ilyenkor az a gyakorlat, ha hadonászva, kiabálva elé álsz, akkor vagy visszaretten, vagy elfordul valamelyik irányba. Hans, a kovács is így tudta, ezért elordította magát vastag bika hangján, és elkezdett a karjaival le-föl hadonászni. A csikó ugyan nem lassított, de elindult balra. Hansból nagyon jó védekező középpályás válhatott volna, mert ő is elindult balra, és tökéletesen zárta a szöget, amit a ló is észrevett, s újfent irányt váltott azzal a szándékkal, hogy jobbra kikerüli, viszont a tempóját még fokozta amennyire tudta. Igenám, de Hans ismét útját állta, ezért újabb irányváltás következett, amit a derék kovácslegény is oldalt ugrálva, hadonászva követett. Miközben ezt tette, a fejében a komputer gyorsan kiszámolta, hogy a ló gyorsaságából adódóan, még ha akarna sem tudna megállni, úgyhogy jobb lesz, hogyha hagyja futni. Ezért visszafelé indult. Pechjére, a csikó komputerje ugyanezeket az adatokat dobta ki, igy hát ő is ugyanabba az irányba mozdult, a sebességét mit sem csökkentve. Ezt látva Hans most már menekült volna ismét az ellenkező irányba, de azt lehet mondani, mintha egy fejjel gondolkodtak volna, a csikó követte a mozgását. Már olyan közel volt, hogy csak egy elugrásra maradt lehetőség. A teljes erejéből vágtázó csikó ott volt tőle két méterre.

Amint Hans elugrott, a csikó követte a mozdulatát, a következő pillanatban pedig megtörtént a drámai találkozás, a két éves csikó elütotte a 150 kilós kovácsot. Hans felrepült vízszintesen a levegőbe, nekem szemmagasságban, és úgy pörgött, mint a repülőgép propellerje. Ez tartott néhány másodpercig, majd villámgyorsan a talajba csapódott, olyan erővel, hogy éreztem, amint megrendül alattam a föld. Néhány pillanatig mozdulatlanul feküdt, mi pedig álltunk dermedten, meg voltunk győződve, hogy neki már nem kell mentőt hívni. Ekkor azonban megmozdult, és az a hatalmas ember segitségért kiabált, képtelen volt lábra állni. Négykézláb kóválygott körbe-körbe, miközben azt kiabálta, hogy nem lát, elveszítette a látását, könyörgött, szólaljon már meg valaki körülötte. Esköszom, azt gondolhatta, hogy a túlvilágon ébredt fel, és teljesen egyedül van az őrület határán. Amikor megszólaltunk mellette, láthatóan megnyugodott, majd néhány perc múlva a látását is visszanyerte, további pár perc elteltével felállt, és láthatóan minden baj nélkül úszta meg a randevút. Azóta én nem merek a lóval kapcsolatban senkinek biztosat állitani, és hidd el nekem mindig van másképpen is!

Panyi György Dijugrató

Add hozzá ezt a lapot kedvenc közösségi oldaladhoz