Aki próbálta, tudja, hogy az embert hamar elhasználó, felőrlő, kapkodó, ideges életvitelünk mellett milyen felüdülést jelent egy kétórás kellemes tereplovaglás megfelelő lovon, megfelelő módon.

A ló hátán az ember egy időre elfelejti napi problémáit. Amint felül a lóra, megszűnnek a gyötrő gondok, csak a lovas marad, a ló és a lovaglás élménye.

Évszázadokon keresztül a ló a hadsereg, a közlekedés legfontosabb eszköze volt, majd - legalábbis hazánkban - üldözött, elítélendő úri passzió lett a lovaglás, a ló maga pedig a fejlődés kerékkötője, szükségtelen és haszontalan állat.

Ebben az időben került vágóhídra színvonalas lótenyésztésünknek komoly értéket képviselő, nehezen pótolható része.

Ma a ló szerepe teljesen átrendeződött: a szabadidő kellemes eltöltésének eszköze, sporttárs lett, számos olyan embernek nyújt lehetőséget az állatokkal való közvetlen kapcsolatra, akinek korábban ebben nem volt része.

Felbecsülhetetlen jelentősége van a gyerekek lovaglásának, lovagoltatásának nemcsak a testedzés területén kifejtett pozitív hatása, hanem nevelő, jellemformáló volta miatt is. A lovaglás lehetőséget nyújt a szinte tökéletes kikapcsolódásra, szellemi és fizikai regenerálódásra.

Emellett a lótartás a gyerekeket felelősségérzetre, kötelességtudatra, rendszerességre és rendre szoktatja, neveli. Speciális, az utóbbi időben szárnyait bontogató terület továbbá a terápiás lovaglás.

Nagyon sok olyan ember tart napjainkban lovat, aki legutóbb 5 éves korában látott közelről élő lovat a nagyapja istállójában, és most 40 éves fejjel van lehetősége újból testközelbe kerülni ezzel a csodálatos állattal.

Ilyen módon egy generáció, egy láncszem kimaradt a lótartás "tudományának" átadásában - amellett nagyon sok minden meg is változott nagyapánk korához képest a lótartás, a lóhasználat és a lótenyésztés körül - egyebek mellett a tekintetben, hogyan lehet, illetve hogyan célszerű ma lovat tartani, hogy az ló és lovas megelégedésére szolgáljon.

(Forrás: Lótartás a családban, Gazda Kiadó)

Írta:Novotni Péter