Tanulságos " mesék"

Főoldal

Hasznos, tanulságos lovas történetek egy Válogatott Lovastól

2011. március 21. hétfő, 18:09

Valamelyik nap , az egyik ír ismerősöm újságolta, hogy amikor kiment a lovaiért a karámba, vitt nekik répát, egyet-egyet. Igenám, de a fiatal kanca, mivel nem ő kapta a másikat is rárúgott . Nem a másik lóra, hanem a hölgyre, akiről szó van. Nem tudja most mitévő legyen, hiszen gyűlöli az erőszakot.

Én tudom, mit tettem volna, de inkább hallgattam. Ehelyett elmondok két másik történetet, abból kitűnik, én mit tettem volna, illetve, vajon megtörtént volna velem is ? A helyszín Németország, az első munkahelyemen, egy lókereskedőnél, aki vágólovakkal üzletelt. Lengyelországból hordta be a vágólovakat . Nekem kellett a lehető legrövidebb úton lovat faragni belőlük. Volt ott egy sárga ló, ami nagyon jól nézett ki, de kicsit ideges volt. Gondoltam, ez már biztosan sokat kaphatott, ezért megpróbáltam kockacukor révén, kicsit összebarátkozni vele. Bementem hozzá a boxba, és nyújtottam a cukrot neki.

Egy darabig gyanakvóan állt a sarokban, majd egyre közelebb jött és elvette a cukrot a kezemből, majd a következőt és a következőt, egészen az utolsó szemig. Amint elfogyott, kereste a zsebemben a kezemben és mindenütt, de nem volt több. Egyre agresszívebben lökdösött, s mivel nem kapott többet, egyszerre megpördült és két lábbal olyat rúgott mellém a falba, hogy lepergett a vakolat. A modern pszichológia azt tartja, ahhoz, hogy egy gyermekből normális felnőtt legyen, két dolognak feltétlenül jelen kell lennie. Igen jól tudod, az egyik a szeretet, és lehet, hogy meg fogsz lepődni, a másik a félelem.

Tudniillik, ha nem félsz a tűztől, vagy az oroszlántól, vagy éppen attól, hogy ha lopsz börtönbe kerülsz, vagy attól, ha elveszed valakinek az életét azért nagyon súlyos büntetés jár, akár halál is, akkor képtelen vagy szocializálódni, együtt élni a többi emberrel.

A lónál sincs ez másképp, meg kell tanulnia mit szabad tennie, s mit nem szabad, hiszen együtt kell élnie az emberrel. Én világéletemben ezen a nyomon haladtam . Azt gondolom ezek után el tudod dönteni, hogy én mit tettem illetve mit tettem volna a hölgy helyében. Az persze, hogy ezeket a ismereteket valaki hogyan tudja használni, múlik az illető lelkiismeretén és az emberségen is.

Aki hagyja, hogy a barátai illetve rokonai, gyerekei a fejére ......nak, az a lóval sem fog tudni dűlőre jutni. A lónak tisztelnie kell az embert, az embernek viszont a lovat. Az embernek úgy kell viselkednie a lóval, hogy annak legyen miért tisztelnie.

A következő történet ismét Németország, Scherau ménes. Három évig törődtem ezzel a ménessel, mintha a sajátom lett volna. Én etettem a karámban is, amelyik pofátlanul közeledett, megfenyítettem, bár mindig csak az újakkal volt először problémám. A 2-3 éves kancacsikók ugyanabban a karámban voltak együtt. Sokszor lejárt velem egy jó ismerősöm Archi, aki üzletember volt és szívesen jött ki velem etetni. Ilyenkor hozott répát, és azt is odaadogattuk a csikóknak. Egyik alkalommal korábban ért oda mint én, és úgy döntött, addig elosztja a csikóknak a répát, egy egész vödörrel.

Be is ment a karámba a csikók közé, pont úgy, mint velem szokta, és elkezdte elosztani a finom csemegét. Egy darabig működött a dolog, de az erősebbek mindig több részt követelnek maguknak, ezért elkezdődött egy kis "ártatlan" lökdösődés.

Aki ismeri a lovakat ilyenkor szokott közbelépni, és az ügy el van felejtve. Nem így Archi, ő észre sem vette, hogy halálos veszélynek van kitéve, és próbálta folytatni szelíd tevékenységet, ám a lovak a következő pillanatban elkezdték harapni, rúgni egymást, ki hol érte a másikat. Archi bent volt a "méhkas" kellős közepében. Ebben a másodpercben értem én oda, rögtön láttam, mi a helyzet, kiugrottam az autóból és elüvöltöttem magam, mint egy oroszlán, aztán mégegyszer és mégegyszer.

A csikók már az első kiabálásomra reagáltak, rögtön abbahagyták a verekedést, és szétrebbentek, hiszen pontosan tudták ez mit jelent. Archi falfehéren sántikálva, a félelemtől remegő lábakkal jött felém, és azt mondta. - Georg, ha csak egy kicsit is később érkeztél volna, én már valószínűleg nem élnék. Sok mindent megéltem már, de most olyan halálfélelmem volt , hogy nincsen hozzá fogható, amivel ezt ki tudnám fejezni, és elsírta magát. Ennyi a történet, a konzekvenciát mindenki vonja le maga.

Panyi György dijugrató

Add hozzá ezt a lapot kedvenc közösségi oldaladhoz