A telivér

Főoldal

Hasznos, tanulságos lovas történetek egy Válogatott Lovastól

2011. március 10. csütörtök, 19:06

Az első találkozásom a telivérrel Mezőszilason történt. Megállós csődör volt, s mivel én elég erőszakos voltam, ezért nekem kellett lovagolnom. Megcsinált mindent, de éreztem a gyűlöletet, amiért ráerőszakolom az akaratomat. Az egyik alkalommal, amint fásliztam a lábát, lehajolt és szaglászott, nem tulajdonítottam különösebben jelentőséget neki, máskor is hasonlóképpen viselkedett.

Ez alkalommal azonban, más történt. Érezte, hogy lankad a figyelmem az irányába, s egyszer csak villámgyorsan beleharapott a hátamba és felemelt maga elé - én tehetetlenül lógtam a szájában, semmit sem tehettem - majd lenyomott a földre, rám térdepelt, azzal a szándékkal, hogy darabokra szaggat.

A szerencse most sem pártolt el mellőlem, s éppen időben érkezett Lajos bácsi, aki kiszedett a csődör fogai közül. Bár soha nem szerettem meg ezt a lovat, de sokat tanultam az esetből, ma úgy látom, megérdemeltem, s remélem megtanultam a leckét. Az embernek meg kell tanulnia veszíteni ahhoz , hogy nyerni tudjon, függetlenül attól, hogy versenyzőről vagy munkalovasról van szó. A lovasnak tudnia kell felmérni a lehetőségeit, ami azt jelenti, ha úgy ítélem meg a helyzetet, akkor úgy döntök, itt van a határ, ennél tovább nem megyek, még akkor sem, ha veszítek. Keskeny ez az ösvény, könnyen le lehet róla tévedni, különösen, amikor a lovas mögött ott áll a főnöke, és azt várja tőle, hogy mindig nyerjen, még akkor is, ha az erkölcsileg nem megengedhető.

A telivérrel nem szabad tévedni, mert megbosszulja magát. Ez azt jelenti, hogy egy telivérnek az átlaglónál sokkal érzékenyebb az idegrendszere, ezért nem szabad durván bánni vele, viszont erélytelen sem lehetsz, mert egy pillanat alatt föléd kerekedik. Ha az erélyesség határát léped túl, ugyanoda lyukadsz ki. Lám, huszonöt évvel később az élet számon kérte tőlem, amit tanultam, most Írországban telivérekkel dolgozom, s előfordult már olyan eset is, hogy a három éves csikót hozták betörni, de jött vele az anyja, meg a két éves húga is, mivel nem lehetett külön választani őket, inkább hárman szorongtak a kettes futóban szabadon, mert megfogni is csak az anyjukat lehetett.

Mindhármat beengedtük egy boxba, majd az anyjukat kicsempésztük közülük. Egy hétig csak csúzlival lehetett etetni őket, leginkább házőrzésre voltak alkalmasak. Aztán lassan szelídültek, egy hét múlva már át tudtuk engedni az egyiket a szomszéd boxba, majd újabb hét múlva már a kötőféket is rá lehetett tenni, ezzel együtt lassan ki lehetett vezetni, s a betörés után olyan lett, mint minden más normális ló. Másik .A Gerryhez öt évesen hoztak két betöretlen kancát. Lentről láttam, ahogy a Ficsor Józsi felmegy a kamionra, hogy levezesse a csikót, a következő pillanatban meg már úgy repült kifelé, mint amikor a nem szobatiszta macskát kivágják a lakásból.

Józsi nem tudhatta, hogy néhány évig ezek embert sem láttak, ezért óvatlanul úgy közelített hozzá, mint egy normális lóhoz, az meg köszönés nélkül felrúgta. Volt egy másik társa is, akire később, amikor a nyeregre került a sor, úgy vágta magát hanyatt, mintha gyakorolta volna. Néhány hónapba telt, mire sikerült őket betörni, vagy ha úgy tetszik, megszelídíteni, s később senki meg nem mondta volna, hogy milyen vadak voltak a kezdeti időszakban. Manapság nagy teret nyert a natural horsemanship, amit még igazi lovasok gyakoroltak a maga idejében, azonban mára némelyek azt sugallják, hogy ez mennyire egyszerű, s bárki, aki ebbe belefog, rövid idő alatt siker koronázza a tevékenységét. Számomra már az megkérdőjelezi ennek a hitelét, hogy könnyen és egyszerűen elérhető, hiszen például az aranynak is azért nagy az értéke, mert nagyon nehezen hozzáférhető, sok munkába kerül a felszínre hozni. Azt is hallottam már, hogy a lóval "csak" és kizárólag szeretettel, finoman lehet bánni.

Igen, ez igaz lehet, ha valaki ezt jól értelmezi, de mostanra sokan ezt úgy gondolják, hogy hagyni kell a lovat a maga természetében kibontakozni. Ez oda vezethet, hogy a nyúl viszi a puskát. A modern pszichológia azt tartja, hogy a gyermek nevelésében két dolognak kell jelen lennie ahhoz, hogy felnőtt korára normális legyen a gyerek. Az egyik a szeretet- ehhez nincs mit hozzáfűzni. A másik elengedhetetlen dolog pedig a félelem. Bármelyik kerül túlsúlyba, a gyerek hülye lesz felnőtt korára, képtelen lesz szocializálódni. Mármost felteszem a kérdést! Miért kellene egy lovat különbül kezelni, mint egy embert, és itt a nevelésre, a lónál pedig a kiképzésre gondolok

Persze ahhoz, hogy ezt valaki önállóan eldönthesse, hosszú évek tapasztalatára van szükség, s azt kell mondjam, hogy hosszú évek úgynevezett "rossz" tapasztalatára, hiszen azok tanítanak a leginkább. Azt gondolom, hogy igazán az tudja tisztelni a lovat, akinek már volt oka félni tőle, hiszen amint már fent is említettem, a félelem tanít bennünket arra, hogy miképpen viszonyuljunk a környezetünkhöz. S végezetül még annyit, hogy jó lovasnak kell lenni ahhoz, hogy ne ferdítsd el a ló karakterét!

Panyi György dijugrató

Add hozzá ezt a lapot kedvenc közösségi oldaladhoz