A földvári cigányok

Főoldal

Hasznos, tanulságos lovas történetek egy Válogatott Lovastól

2011. március 08. kedd, 19:16

A legközelebbi útvonal Bodmerra, Dunaföldváron keresztül vezetett, s ennek okán minden vasárnap átkeltem a földvari Duna-hídon. Az egyik ilyen alkalom, éppen a földvári vásár idejére esett. Tudvalevő, hogy itt tartanak lóvásárt is, és a címben már említett lovas nomád népcsoport mindig nagy létszámban képviselteti magát, a lónak eme jeles ünnepén.

Jó lehetőség ez nekik, a becsülettel szerzett nemes állatok értékesítésére. A népszokás szerint ilyenkor, népes nemzetségek utaznak a helyszínre, kilométer hosszú "gumiskocsis" konvojokban, nem kis örömére, az 52-es főúton közlekedő autósoknak. Vasárnap délután, a jó vásárt követő ünnepi búcsúszertartások után indulnak hazafelé, a szélrózsa minden irányába, telve jókedvvel, bizalommal, és alkohollal.

Mivel gumiskocsira nincs jogosítványom, ezért nem tudok információval szolgálni azt illetően, hogy ebben a kategóriában mennyi a KRESZ által engedélyezett szállítható személyek száma, de a látottak alapján arra következtettem, hogy ez a szám olyan 15-20 főre tehető. Az is valószínű, hogy a hátul ülőknek nem kötelező a biztonsági öv használata, és a kocsi után köthető lovak száma sem haladhatja meg a kocsin ülők létszámát. Na, szóval oda akartam kilyukadni, hogy jómagam is belecsöppentem egy ilyen konvoj hátuljába. A roma nép rendkívül játékos fajta, s így menet közben a népszokásnak megfelelően, egy rendkívül érdekfeszítő játékba kezdtek, a lassan pergő időt elütendő.

Bizonyára mindenki ismeri a "Ride and drive " nevezetű lovas játékot, amiben ló és autó egyaránt szerepet kap. Nos ennek a játéknak a népies társas változatáról van szó. A játék szabályai a következők. Az autósnak meg kell próbálnia megelőzni a lovaskocsit, s eközben a kocsin ülő cigányok közül egy arra alkalmas személy, hosszú botjával erőteljes csapásokat mér a mellette elhaladó autó tetejére.

Ekkor az autósnak le kell húzni az ablakot, és kiszólni, ekképpen : - Mi az anyádat csinálsz ? A protokoll szerint ilyenkor a romáknak kórusban kell kántálni a választ, ami így hangzik : - Ne ugassál, mert a torkodba rúgom a kést ! Ez így zajlik szépen minden autóssal, s én azt gondolom, nagyon aranyos kis játék, ami nagyban hozzájárul a népek barátságához.

Mikor azonban rám került a sor, sajnos bunkó módon nem éreztem át a játék örömét, amikor is a szabályok szerint, a hosszúbotos cigány bekopogtatott az autóm tetején. Nem húztam le az ablakot, jelezvén, hogy nincs kedvem részt venni a játékban, s megpróbáltam nagy ívben kikerülni őket.

Ez ravasz cselnek bizonyult, ugyanis ha a "botos" ember leesik a kocsiról és azt elüti egy másik autó, a szabályok szerint vége van a játéknak, és a gumiskocsis csapat vesztett. Amint megelőztem őket, éreztem, hogy viszonoznom kell ezt a kedves gesztust, s mivel úgysem tudtam megelőzni az előttem haladó következő játékost, hátranyúltam, s a hátsó ülésen lévő táskámban elkezdtem keresgélni a 45-ös Coltomat .

A kocsin ülő 15-20 ember a nyakát nyújtogatva próbálta kikémlelni, vajon mit keresgélek, mint egy csapat mongúz a sivatagban. Amikor megtaláltam, kedvesen rajuk tartottam, és fél szememet behunyva úgy tettem, mintha céloznék. Ettől azonban úgy megijedtek, hogy egy szempillantás alatt az összes cigány hasra vetette magát, s ki mint tudott, fedezékbe vonult.

Ez olyan jól sikerült nekik, hogy néhány másodpercig egy lelket sem lehetett látni a kocsin, jóllehet senki nem hagyta el a járművet. Kicsivel később előbukkant egy szem, majd egy szempár, aztán előtűnt néhány ujj, s még később a fejek, az arcukra kiült döbbenettel. Legnagyobb sajnálatomra azonban lerítt róluk, hogy az új játék nem nyerte el a tetszésüket.

Panyi György Dijugrató

Add hozzá ezt a lapot kedvenc közösségi oldaladhoz