Miért "szalad" el a ló ?

Főoldal

Hasznos, tanulságos lovas történetek egy Válogatott Lovastól

2011. március 03. csütörtök, 19:28

Aki már tapasztalta az tudja, mennyire rémisztő lehet egy ilyen esemény. Bár ha a jó oldalát nézem, a lovasra ható élettani folyamatok elég kedvezőek, hiszen a szorulás gyógyszer nélkül gyógyítható általa. Később is elegendő egyszerűen csak felidézni az eseményeket.

Terápiás lovaglás. Kialakulásának oka szinte mindig a helytelen kiképzésben rejlik, a ló megpróbált elmenekülni valami elől, amit a lovas nem tudott megakadályozni, - s mivel észrevette, hogy egyúttal a lovasában is félelmet ébresztett - legközelebb, amikor nem tetszett neki valami, ismét alkalmazta, csakhogy akkor már tudatosan, s úgy mint az ágaskodás esetében, fegyvert kovácsolt belőle.

Nagyon valószínű, hogy elkapkodták vele a munkát, nem várták meg, amíg kialakul a szája, s ezáltal úgymond helyzetbe hozták a lovat, aki később rögtön "előkapta" ezt az igen hatékony fegyvert, amikor úgy látta, hogy veszély fenyegeti vezetői státuszát.

Tudniillik az ilyen ló meg van győződve arról, hogy amikor az ember a hátára ül, egyúttal, a hierarchiában is mögé kerül, hiszen bebizonyította a gyengeségét. Nagyon veszélyes, szerintem a legveszélyesebb, nem szabad vele kisérletezni, jobb rögtön olyan lovast keresni, aki képes megoldani a helyzetet.

Ha nagyon eldurvul, idővel már csak durva megoldás létezik, vagy pedig nagyon hosszú időbe telik a hiba kijavítása, amit már a tulajdonos nem akar felvállalni.

Azért mondom ezt, mert pályafutásom során még nem találkoztam olyannal, aki a "hosszú" megoldást kérte volna. Volt egy ló nálam, Starlightexpressnek hívták. Nagy, magas, erős csontos ló volt. Amikor meglátta az ugrást, kifordult és uccu neki ami kifért a csövön, támadta a gátat. A lovas pedig, más lehetőség híján tépte a fejét, "reszelte a fogát" menet közben.

Sok esetben még az ugrás után tett rá egy lapáttal, s ha önként nem akart megállni, akkor a lovasnak esélyt sem adott a megfékezésére. Éreztem, fel kell vennem az általa odadobott kesztyűt, ha azt akarom, hogy jó ló legyen belőle, ugyanis iszonyatosan tudott ugrani, csak éppen a saját elképzelése szerint.

Ezért aztán gyakran hárította lábtővel az akadályt, mert nem engedte a lovast beleszólni a távolság dolgába. Tudtam, hogy ezt csak úgy tudom megakadályozni, ha egyszer képes leszek vele ugyanazt a tehetetlenséget éreztetni, amit ő rendszeresen tett a lovasával. Először megpróbáltam egyszerűen megfogni az ugrás után, de nem jártam sikerrel, úgy elvitt, mint vihar a papirt. Nem volt más választás, le kellett játszani a meccset. Egyik alkalommal sikerült az ugrás után nekiforditanom az istálló falának, és rázoommoltam a nyereg mögé egy párat.

Ez volt az első alkalom, hogy én is szóhoz jutottam. Erre felágaskodott, majdnem hanyattesésig, de én ennek ellenére sem fejeztem be, végig kellett csinálnom amibe belekezdtem. Próbált elfordulni de nem hagytam, miközben folytattam a fegyelmezést, mire ő nekiugrott a csukott istállóablaknak.

Hála istennek nem sérült meg, de innentől kezdve, éreztem, hogy megrendült az önbizalma, legalábbis a lovas elleni támadásokat illetően. Ezzel azonban még nem végeztünk, elkezdhettük gyakorolni a felvételeket. Először csak ügetésből, majd vágtából is, egészen a megállásig. Ezt gyakoroltuk egy hétig, aztán közbe iktattunk egy ikszet is. A felvétellel már soha többé nem volt probléma, viszont rendszeresen leütötte a rudat.

Elkezdtem futószárazni, felraktunk neki egy kemény, nehéz akácrudat, ha leütötte, csupán annyi volt a büntetés, hogy önmagának okozott fájdalmat. Gyakorlatilag hagytuk hagy hibázzon. Egy félóra elteltével már nem kellett többet a rudat felrakni utána. Körölbelül egy hónapos kemény munka után jutottunk el oda, hogy "szája" lett a lónak. Ilyenkor azonban még mindig nem stabil a helyzet, sok időnek kell eltelnie következetes munkával, mire a ló stabilan "hinni" fog a lovasának.

Panyi György Dijugrató

Add hozzá ezt a lapot kedvenc közösségi oldaladhoz