Rauber, avagy agykontroll a lovaglásban

Főoldal

Hasznos, tanulságos lovas történetek egy Válogatott Lovastól

2011. február 25. péntek, 19:18

Hát tulajdonképpen nehéz ezt a témát elkezdeni, mert a mai magyar lovas társadalom nem igazán nyitott e kérdésben, pedig sokszor öntudatlanul is használjuk az élet minden területén. Annak idején, amikor Gerd Wiltfanggal bementünk pályát nézni, azt mondta, hogy úgy lehetetlen nyerni, ha az ember csak bemegy a pályára, és rábízza magát a Jóisten kegyelmére. El kell előtte képzelni, miképpen akarod megoldani a feladatot, miképpen akarsz nyerni. Ha nincs elképzelés, nincs nyerés. Természetesen Gerd a nehezebb kategóriákról gondolkodott így, hiszen minél kisebb a pálya, annál nagyobb szerepet kap a szerencse. Nos, ebben az időben már érdeklődtem az agykontroll iránt, s ez csak olaj volt a tűzre, hogy intenzívebben alkalmazzam az efféle technikákat, hiszen amit Gerd mondott az színtiszta agykontroll. Szintén ezidőtájt, akadt kezembe egy könyv, aminek a címe "Winning feeling".

Rauber

Ezt egy amerikai díjlovas hölgy írta, es az volt a lényege, mielőtt felült volna a lóra, elképzelte, mit hogyan fog csinálni, illetve azt is hozzá képzelte, hogy amit éppen csinál a lóval, azt sikeresen fogja megoldani, még konkrétabban ELKÉPZELTE A SIKERT. Nyilván nem írt volna könyvet róla, ha nem lett volna később ezzel a módszerrel eredményes. Bekerült a válogatottba és talán a Los Angelesi olimpián tagja volt az amerikai csapatnak. Miután elolvastam a könyvet, rájöttem, hogy végeredményben az élet pontosan így működik. Elképzelsz valamit, és amit elképzeltél azt megvalósítod, legyen szó házépítésről vagy csak egy hétvégi buliról. Minél jobb az elképzelésed a dologról, annál jobban fog sikerülni a megvalósítás. Persze minél több tapasztalattal rendelkezik valaki, annál nagyobb az esély a sikeres kivitelezésre. Erre is mondok egy példát. A haverom felépítette a házat, pont úgy sikerült, ahogyan elképzelte.

Tíz év múlva szoba került az építkezés, es ekkor már úgy nyilatkozott, ha most építkezne, már nem így csinálná. Tíz év alatt kitapasztalta, hogyan lenne jobb. Ezzel azt akarom mondani, hogy lovagolni nem lehet könyvből megtanulni, csak akkor működik a dolog, ha emellet minél több gyakorlati tapasztalatra tesz szert az ember. Másik példa. Hengl Andris Mohácson nagyon sok tapasztalattal bírt a bulizás terén, így aztán ha bulit szervezett a mohácsi versenyen, mindenki megnyalhatta utána a tíz ujjat. Ha jól emlékszem Rauber volt az első ló akivel tudatosan alkalmaztam az agykontrollt. Tudni kell róla, hogy a vizet soha nem ugrotta, illetve amikor már hozzám került, a pályára sem ment be, csak ágaskodott, de azt mesterfokon. Az első napot Raubival nagyon pontosan megterveztem. Mivel tudomásom volt az ágaskodásról, ezért úgy terveztem, kiprovokálom és ha elkezdi, bizonyos "előrehajtó" segítséget fogok alkalmazni ( ezt muszáj volt így írnom, mert ebben a finom úri világban megszólnának, ha másképpen írnám ). Miért van szükség arra a "bizonyosra" ? Először is az ágaskodás azt jelzi, hogy a ló nem megy előre. Miért nem ? Azért, mert valamikor valaki olyan feladat elé állította, amit nem tudott kivitelezni a ló ellenállása miatt. Mi a teendő?

Rauber A csapat stafétát nyertük Stefyvel és Hevessyvel

Hasonló feladat elé kell állítani, de a dolog legyen könnyen megoldható számára. Az ilyen ló már nem tesz különbséget könnyű és nehéz között, igyekszik minden helyzetben a saját akaratát érvényesíteni. Gondosan előkészítettem mindent, 100 méterre volt az első " ijesztő" fólia, aztán bementünk egy fóliasátorba, a következő Arcsi lakókocsija, stb. stb., aztán ki terepre irány a Birken-see (Egy tó Nurnberg mellett). Mivel Raubi életéből kimaradtak a terepre járások, számára minden perc újdonságnak hatott. Tökéletesen sikerült meglepnem az első percekben, úgy, hogy amikor már kinn voltunk az istálló hatósugarából, bármilyen ijesztő dolog jött szembe, elég volt jól rázárnom a csizmát, és kicsit segítenem hátulról a pálcával. Mire a tóhoz értünk, már egy csomó kicsi vizen áthajtottam, többek között egy patakon is . Először nagyon megijedt a nagy vízfelülettől, de akkorra már leengedhettem a fejét, hogy maga is meggyőződhessen a dolog ártalmatlanságáról. Lépésről lépésre araszoltunk le a vízig, majd kb. egy méterre tőle toporogni kezdett és nem látván más kiutat, hatalmas ugrással belevetette magát a tóba, s mivel ez régen kavicsbánya volt nagyon gyorsan mélyült, így nyakig süllyedtünk, majd úszva megfordultunk és ki a szárazra.

A következő "merülésnél" már összeszedtem a vízben úszkáló ínvédőket is, majd rövid gyakorlás után hazaballagtunk. Az egész nem tartott tovább 4-5 óránál. Az első héten csak ezt dolgoztam vele, de mindig egy kicsit rövidebb terepet csináltunk. Következő héten elkezdtem ugrani kicsi ugrásokat, majd az ugrás alá fóliát fektettünk. Kis huzakodás után megugrotta, később már észre sem vette. Ekkor két ember két oldalról bálamadzaggal elkezdte lebegtetni a fóliát. Ezt is megnézte, de jól zártam, s nagyot ugrott fölötte. Kb. három hét múlva, amikor már úgy ugrotta a vizesárkot, hogy két oldalról locsolták bele a vizet, úgy gondoltam most már mehetünk versenyre, hiszen a puding próbája az evés. Az első verseny a kezdés utáni negyedik héten történt 1.20-on, víz nem volt, az első számot megnyerte, a másodikban 2. lett. A következő héten egy nagyobb versenyre mentem, s bár itt nem volt kisebb 1.30-nál, mégis elvittem Raubit is, hiszen úgy gondoltam, ha nehéznek érzem, kijövök a pályáról.

Pontgyűjtőbe, meg könnyebb számokba neveztem, de itt már volt víz is. Nos, itt nem nyertünk semmit, de több alkalommal átkeltünk a vízen, illetve 1-1 fával fejeztük be a pályáinkat. Hozzá kell tennem, a végső cél nem is a nyerés volt, hanem a lovat kellett eladhatóvá tenni. Nem akarom húzni az időt unalmas dolgokkal, a következő héten magasugratásban indultam a másik lovammal, és belül éreztem, hogy Raubinak semmi problémája nincs a magassággal ezért beneveztem őt is. A szám előtt a boxban lelépte a vasat az elejéről, és már nem volt idő visszaütni, ezért széles ragtapasszal vattába csomagoltam a lábát. A második összevetés 2 méter volt, amit szerencsével ugyan (kitolta a dobozokat, de összeszorult és fenn maradt.), de hibátlanul megugrottunk, de nem mentem tovább, mert éreztem, hogy nagyon érzékenyen landolt). Videót később mellékelek. Következő héten hazajöttem Hortobágyra, a 1.90-t megugrotta, csak az én hibámból kifolyólag nem jutottunk két méter fölé.

Az előző héten 2.00 méter ugrott

Viszont a Hevessyvel es a Stefivel hibátlanul nyertük a csapatot, itt a Raubit lovagoltam. Még később Prágában két lóval is megugrottam a 2.10-et, az egyik a Raubi volt. Pesten a CSI-n kétszer voltam vele második, Bratislava-ban megugrotta a nagy vizet, Athénban korlátugratásban 3. lett, majd nem sokkal ezután Svájcba eladtak. Nem akartam közben elveszni a részletekben, de minden komolyabb esemény előtt, mindegy hogy csak egy vizesárok volt az, vagy éppen nagyot kellett ugrani, relaxáltam kb. 10-15 percig, közben elképzeltem, hogy megugrom a vizet, vagy a két métert vagy csak megyek egy hibátlant, de soha nem felejtettem el elképzelni azt, hogy hogyan fogok örülni, amikor mindez sikerül.

Panyi György díjugrató

Add hozzá ezt a lapot kedvenc közösségi oldaladhoz