Gerry a varázsló

Főoldal

Hasznos, tanulságos lovas történetek egy Válogatott Lovastól

2011. február 13. vasárnap, 10:25

Gerry a varázsló

Bizonyára elfeledém eleddig megemlíteni néktek, hogy ő is tagja az ír varázslótársadalomnak, a Cully csak mugli fedőnév, egyébként Gerry Potter az igazi neve. E hét valamely napján magához hívat a mágus, és parancsba adta nékem, azonnal szedjek össze mindenféle varázsszerszámokat, mint például kötőfék meg vezetőszár, mert a kristálygömbje szerint ma jött el az ideje, hogy elmenjünk befogni egy táltos paripát a csikójával együtt.

Nem egyszerű feladat ezeket a bűvös állatokat befogni, hiszen a hétfejű villanypásztor őrzi őket, és nem akadt még olyan vitéz, aki le tudta volna győzni. Ezért aztán érthető, hogy nem voltam nagyon lelkes, mikor megtudtam, én vagyok a Callas Stables Ház kiválasztott varázslótanonca, erre a nehéz feladatra. Lelkesedésemet az sem fokozta, hogy a főnök felajánlotta fele királyságát, meg egy seprűt, melyet az Airlingus nevű nagy múltú seprűgyártó cég gyártott.

Mindezt már holnap meg fogom kapni. Én persze elég szűk látókörű vagyok, és megelégedtem volna azzal a négyezer aranytallérral, amit már egy hónapja ki kellett volna fizetnie. Na ilyen előzmények után dehoppanáltunk a Cronens-i bűvös karámhoz, ahol is láthatatlanná tévő köpeny alatt (szakadt az eső) odalopakodtunk a karámhoz, a főnök pedig rögtön megtámadta a hétfejű villanypásztort.

De azt se puha fából faragták. Könnyedén rázta le Gerry támadását, és a következő pillanatban úgy vágta földhöz, hogy még késő délután sem tudtunk egyenesen a szemébe nézni.

Ettől függetlenül nem veszítette el lélekjelenlétét, és rögtön visszatámadott egy „faking” nevű kábító átokkal. Az én számon is kicsúszott egy „na b***meg”, ami rögtön javított egy kicsit a helyzeten. A bűvös villanypásztor azonban tovább ütötte Gerry-t, és már-már veszni látszott a helyzet, amikor eszembe jutott, hogy a hétfejű villanypásztor ereje egy szelencében van, aminek a gombját, ha lekapcsolják, elszáll az ereje. Mihelyst lekapcsoltam a gombot, holtan rogyott össze.

Ezután rendben befogtuk a táltost csikójával együtt, a főnök pedig kihúzott egy kötelet, hogy azzal terelje föl, a tehersöprű hátuljára őket. A csikó viszont mit sem törődött a biztonsági előírásokkal, és nekirepült a kötélnek, amit Gerry hősiesen továbbra is vasmarokkal tartott. Nemsokára égett hús szaga terjengett, ezt egy „Csízősz” nevű varázsigével próbálta orvosolni – nem sok sikerrel. A kanca, látván szeretett gyermeke távozását, úgy döntött, hogy ő is azt az utat választja. Varázslatos volt a pillanat, ahogy e nemes állatok, lobogó sörénnyel, szikrázó patákkal tűnnek el a horizonton.

Gerry szeme szintén szikrákat szórt, s habár ez egy nagy varázslónál megszokott jelenség, a villanypásztorral vívott harc sem múlt el nyomtalanul. „Visszajönnek – jelentette ki Gerry – üljünk le és várjunk!”. Maradéktalanul megbíztam jövőbe látó képességében, hiszen soha nem szokott tévedni. Nos, mi pont a két leghülyébb táltost fogtuk ki, mert csak ezek nem ismerték az íratlan varázs-ló szabályzatot, és a szomszéd ország légterét megsértve, berepültek a tehenek birodalmába. A tehenek lobogó tőggyel menekültek a szokatlan jelenség elől. A gazda arcán az öröm könnyei csordultak, mivel az jutott eszébe, milyen jót fog ez tenni a tejhozamnak. Erőnk már a végét járta, mire sikerült a lovakat, meg a teheneket különválogatni, és a két nemes állatot hazarepíteni. Hát így telnek napjaim a varázslatos Írországban.

Panyi György Díjugrató

Add hozzá ezt a lapot kedvenc közösségi oldaladhoz