Overdose Baden-Badenben nyolc percen keresztül nem volt hajlandó beállni a startgépbe, s végül csak a hetedik lett. Mi lehetett ennek az oka?

Amit a gépnél művelt, az az elmúlt két-három hónapnak az eredménye. A tréningben sok hibát elkövettek, Overdose-nak elment a kedve az élettől. Többek között azért nem vagyok már a lóval, mert amikor hazajöttünk Németországból, átkerült egy másik tréningbe, másik csapatba, s nem értettem egyet azzal, amit csináltak vele. Próbáltam változtatni, segíteni, megbeszélni, nem jutottunk dűlőre, és akkor döntöttem úgy, hogy én ehhez nem asszisztálok.

Mikor történt ez pontosan? Hiszen nyíltan sehol nem lett kimondva, hogy már nem ön Overdose munkalovasa.

Szerintem nem merték ezt felvállalni. Július első hetében mondtam fel, emlékszem, egy keddi nap volt. Azóta nem dolgozom a lóval, látni látom időnként, mert továbbra is a telepen dolgozom, csak másik istállónál, más lovakkal. Láttam, hogy jelentkeznek a problémák, hogy nem akar kimenni a pályára dolgozni, nem olyan a hozzáállása, mint azelőtt. Ez azért van, mert más szisztémával foglalkoznak vele, mint régen, és ez a lónak nem tetszik. Ezért nem akar kimenni a pályára, nincs kedve semmihez. Ezek után, rossz felkészítéssel versenyezni se lesz kedve.

Baden-Badenben is ezért volt kezelhetetlen?

Számomra csak idő kérdése volt, mikor bukik ez ki a lóból. Tavaly, amikor az angliai rehabilitációja során úsztatni akarták, ő pedig nem akart, egy az egyben ugyanezt művelte a medence előtt. Azelőtt sosem ágaskodott, mondtam is annak idején, hogy ha majd esetleg egyszer életében nem akar versenyezni, nagy sanszot látok rá, hogy elő fogja adni ezt a magánszámot. Úgy látom, most jött el az a pillanat, amikor a lónál is betelt a pohár.

Önt ezek szerint nem lepték meg a történtek?

Nem. Még mielőtt feltették a lószállítóra, megmondtam, nem szabad kivinni, mert nem lesz benne az első ötben. A magyarországi futásának a formája nekem teljesen mást mond, mint egy laikusnak. Ismerem a lovakat, tudom, milyen képességű ellenfelekkel futott együtt. Láttam, hogyan nyert, milyen stílusban, milyen volt a kondíciója, a kedve. Tudom, hogyan viselkedett Alagon a verseny után, azt sem tudta, hogy feküdjön, hogy pihenjen. Én máshogy értelmezem Overdose jeleit, mint a tulajdonos vagy a mostani trénere. Ha egy ló ugrál, szerintük az azt jelzi, hogy friss. De Overdose-nál ez azt jelenti: „Idegbeteg vagyok”. Ha a ló ugrott kettőt, ők úgy értelmezték, hogy futni akar, én meg úgy, hogy nem. Nem vitáztunk mi ezen, csak próbáltam tudtukra adni, hogy nem értünk egyet, de hát végül az történik, amit az idomár meg a tulajdonos akar, én csak lovas vagyok.

Mióta foglalkozik lovakkal?

Ötéves koromban kezdtem lovagolni, mert hobbiszinten a szüleim is lovagoltak. Nem telivéreken, nem versenylovakon, hanem akármilyen félvér hobbilovakon. A pónira én is fel tudtam ülni, s azóta maradtam is a lovak mellett. Kipróbáltam a díjugratást is, jártam tereplovaglásra arab lovakkal, csikókat lovagoltam be. A galoppra a versenylovakhoz 2002-ben kerültem fel. Azóta ezt csinálom.

Overdose miért különleges, mitől olyan rendkívüli?

Kivételes képességei vannak, de mivel én csikókora óta ismerem, mellettem lett olyan, amilyen, számomra így természetes. Nehéz természetű ló, nem lehet megtörni. Szerintem most az a baj, hogy ezzel próbálkoznak. Csakhogy vele ez nem vezet sehová. Overdose-zal ki kell egyezni. Meg kell találni a közös utat, hogy neki is igaza legyen, de azért mégis úgy történjenek a dolgok, ahogy az ember akarja… Soha nem lehetett valamit ráerőszakolni. Ő ilyen kamikaze-típus. Az úsztatásáról is azért tettek végül le, mert olyan dolgokat művelt a medencénél, hogy már saját magára nézve volt balesetveszélyes, és ha a falnak veri magát, olyan sérülést szerezhet, hogy el is pusztulhat. Ebből is látszik, milyen szinten képes ellenállni, ha valamit nem akar. Vele nem lehet olyat csinálni, hogy fogok egy ostort, jól elverem, és akkor majd bemegy abba a medencébe – ő nem, csak azért sem.

Vagyis Overdose-zal olyan embereknek kellene foglalkozniuk, akik ismerik a természetét, és ki tudnak jönni vele?

Igen, olyanoknak kellene mellette lenniük, akik megértik. Én mindig vele voltam, s megoszlanak arról a vélemények, hogy ez segít-e vagy nem, de valami oka csak van annak, hogy én mindig egyedül jártam vele dolgozni, most meg több ember vezetgeti ki a pályára, mert nem akar kimenni az istállóból, az udvarból. Semmi nem érdekli, csak ne kelljen kimenni dolgozni. Ez mind jel, negatív jel, csak meg kellene érteni. Lehet, hogy egészségileg nem érzi jól magát, vagy esetleg a tréningben túl sokat kérnek tőle. A jelenlegi helyén ezeket a dolgokat nem veszik figyelembe, ott mindegyik lónak ugyanazt kell csinálnia. Nem látom, hogy különbséget tennének, hogy ennek a lónak ez a jó, annak meg valami másra van szüksége.

Sok laikus úgy véli, Overdose azért nem tudott nyerni az Aranyostoron, mert még mindig nem épült fel teljesen a tavalyi patairha-gyulladásából. Előfordulhat, hogy nem a régi sérülése hátráltatja, hanem a tréningben elkövetett hibák mutatkoztak meg Baden-Badenben?

Az újfajta tréning nem passzol neki, de azt, hogy egészségileg hogy van, én sem tudom pontosan megmondani. Ha még most is én lovagolnám, azzal a módszerrel, ahogy régen, pontosan tudnám, milyen formában van, jön-e előre, érez-e valamit, de így fogalmam sincs. Tudom, hogy a ló állatorvosilag egészséges, és nem sánta, de attól, hogy nem esik össze, meg nem sántít, még elképzelhető, hogy érez valamit. Ez az, amit nem lehet a tulajdonossal sem megértetni. Az állatorvos kimondta, hogy a ló egészséges, a patacsontja rendben van, versenyben is tudott futni, még ha úgymond egerek között is nyert, mert sem a pozsonyi, sem a budapesti ellenfelei nem közelítik meg az ő szintjét. Ehhez képest Pozsonyban igen-igen nehezen nyert… Nem tudom, hogy ez azért van-e, mert még mindig érez valami fájdalmat, és azt sem tudom, hogy mennyit jöhetett volna előre, ha még mindig úgy dolgoznánk vele, ahogy régen. Egy biztos: amit most csinálnak vele, az nem jó. Azért is hagytam ott.

Mi volt az pontosan, amivel nem értett egyet?

Például tavasszal még voltak a lónak egészségi problémái, hol érezte a lábát, hol nem. Kedden mondjuk sánta volt, szerdára, csütörtökre úgy-ahogy rendbejött, pénteken pedig már gyorsmunkát kellett vele menni. Pedig ezt nem lenne szabad semmilyen lóval megtenni, nemhogy Overdose-zal… Január óta küszködtünk, mert olyan utasítást kaptunk a tulajdonostól, hogy áprilisban már futni kell. Pedig hát a betegsége miatt Overdose bent állt a boxban háromnegyed évig… Mégis nevezték mindenhova, és mindig csak a konfliktus volt, mert mondtuk, hogy a ló nem tud futni, ezt meg nem akarták megérteni. Állandóan nagy versenyeken akarták indítani. Lehet, hogy ha most adtak volna neki egy kis időt, és nem kellett volna Baden-Badenben jó lovak között futnia, októberre a párizsi verseny idejére formában lett volna. Ennek a lónak fénykorában is szüksége volt négy hétre két verseny között, hogy ideálisan jól érezze magát. Most megfuttatták Budapest után két héttel, úgy, hogy még 1200 kilométert is utaznia kellett a szerencsétlennek. Ez mind alapvető hiba, amit ráadásul úgy követtek el, hogy nem egy csikóról van szó, hanem már ismerjük a lovat.

A budapesti versenyen úgy tűnt, Overdose kezdi visszanyerni a régi formáját.

Még ha fejlődött is Pozsonyhoz képest, nem lett volna szabad kimenni vele Baden-Badenbe. De hát ez nem az én döntésem, hanem a mostani teamé. Csak az a baj, hogy ha gyökeresen nem változtatnak valamin, akkor nem jósolok nagy jövőt Overdose-nak. Lehet, hogy a következő versenyen már be sem fogják tudni rakni a gépbe. Sajnos, ha egy lónak egyszer úgy elveszik a kedvét, hogy egyáltalán nem akar versenyezni, azt utána már vagy nem lehet visszacsinálni, vagy csak iszonyatosan nehezen… Én azért szakítottam velük, mert nem tudtam dűlőre jutni a társasággal. Még aznap is, amikor felmondtam, kérdezte a tulajdonos, hogy mi a probléma. Megint elmondtam, mire ő azt felelte, szerinte minden rendben van. Ekkor mondtam azt, hogy megköszönöm az eddigieket, de a további munkában nem szeretnék részt venni. A lovat sajnálom, de nagyon rossz érzés volt már napi szinten lemenni az istállóba dolgozni, és látni, amit csináltak vele. Ha a tréner azt mondta, hogy menjek két kört, akkor nekem akkor is két kört kellett menni, ha korábban ez a ló soha nem ment két kört a pályán, mert én nem bírálhatom felül az idomár utasítását. Nem értek egyet azzal, ahogy a lovat most edzeni próbálják, abban pedig, hogy tönkretegyem, én nem veszek részt.

Azóta nem is töltött hosszabb időt Overdose-zal?

Lenne lehetőségem megnézni az istállóban, de amióta nem foglalkozom vele, be se mentem hozzá. Nem tetszik a szőre, nem tetszik a kondíciója, a takarmányozása, semmi. Ha éppen lovagolok, és jön velem szemben, akkor látom, de amúgy inkább kerülöm. Könnyebb így elviselni, mint mindennap látni, mit csinálnak vele, és csak tehetetlenül állni, mert nem tudok segíteni.

Ön szerint tehát egyértelműen hiba volt, hogy a korábbi tréner, Ribárszki Sándor és Overdose együttműködése megszakadt?

Ribárszkinak magánéleti problémái voltak, és valóban nehéz volt vele mindenkinek, nemcsak a tulajdonosnak, hanem mindenki másnak is, de a lónak mindig megadta, ami kellett. Lehet, hogy egész nap elviselhetetlen volt, de a ló megkapta, amire szüksége volt. Aztán a tulajdonos idehozta Szlovákiából egy barátját (Jozef Roszivalt – a szerk. megj.) idomárnak, mert Ribárszki úgy döntött, kimegy Németországba. Megértem, mert úgy érezte, ott meg tudja oldani a magánéleti problémáit. Sajnos, nem sikerült neki, így hazajött. Először felajánlották neki, legyen Overdose személyi edzője, de amíg Németországban dolgozott, addig nem tudta volna a nevére venni a lovat, mert akkor nem indulhatott volna magyar színekben. Viszont mikor hazajött, újra magyar licenccel dolgozott, ennek ellenére azt mondták neki: Sanyi, dolgozz a lóval, de nem kerül a te nevedre. Ez már nem volt teljesen korrekt, de Ribárszki mégis elkezdett Overdose-zal foglalkozni, s azt ígérték neki, semmibe nem szólnak bele. Csakhogy minden nap előjöttek apró dolgok: ha betonon sétálok ki vele, akkor miért nem a homokon, ha az udvarban akarok vele ügetni, akkor miért nem kint, ha vágtázni akarunk, miért nem megyünk gyorsabban, ha homokon akarok menni, akkor miért nem megyünk gyepen. Az új idomár minden nap talált valamit, amibe beleszólt. Két hét után pedig Ribárszki azt mondta: ha úgyis mindent jobban tudtok, csináljátok ti. Ekkor ő elment, én még maradtam.

Milyenek voltak a tapasztalatai az új teammel?

Nem láttam, hogy a ló jó irányban haladna, Inkább visszafejlődött, ahhoz a szinthez képest, amilyenben Németországból hazahoztuk. Próbáltam finoman célozgatni rá, hogy „azelőtt ez így volt”, meg „a ló ezt szereti”, de akkor is azt kellett csinálni, amit az idomár kitalált. Azt hittem, a pozsonyi versenyt könnyebben megoldja, számomra is csalódás volt, hogy csak épphogy nyert. A budapesti futam előtt tudtam, hogy ha csak egy egészséges lába lenne, akkor is meg kell oldania azok között a lovak között. Nyert is, és már jobban tetszett kondícióra, küllemre, mozgásra, de még mindig nem volt az igazi. Mondtam is, hogy Baden-Badenben nem lesz az első ötben. Tanácsokat persze lehet adni, csak úgy látom, hogy ebben a mostani környezetében ez senkit nem érdekel. Mennek a maguk feje után. Nem tudom, hogy a mostani idomárja úgy látta-e, hogy tényleg olyan jó formában van, hogy elindulhat Baden-Badenben… De ha nem úgy látta, akkor miért hagyta? Ribárszki mindig a sarkára állt, rengeteget harcolt, hogy hol induljon Overdose és hol ne, és mindig a ló érdekét tartotta szem előtt. Nem is az én dolgom eldönteni, hogy a baden-badeni kudarc most kinek a felelőssége. Csak az a szomorú, hogy ennek a versenylónak az életét is most az emberi butaság vagy makacsság teheti tönkre. Vége van egy csodának, egy legendának, Overdose már nem veretlen, és ezt már nem lehet visszacsinálni. Pedig olyan egyértelműen látszott, hogy nem szabad kivinni…

A baden-badeni vereségben nem játszhatott közre, hogy a zsoké, Christophe Soumillon talán túl korán levette Overdose-ról a kapucnit?

A zsokénak nem volt más választása, egyáltalán nem hibázott. Láttam én már olyan lovat, amely csuklyával a fején megvadult, össze-vissza szaladgált, s a végén nekirohant egy rúdnak, és felnyársalta magát… Nem pusztult el, de nagyon komoly sérüléseket szenvedett. Ha egy ló ideges, a zsoké nem hagyhatja rajta a sötétítőt. Egyébként meg nem egy orrhosszal vagy egy fejhosszal kaptunk ki, mert jobb volt a másik, hanem kifejezetetten rosszul futott a ló. És nem azért futott így, mert nyolc percig rakták a startgépbe, meg nem azért, mert Soumillon megsérült, hisz másnap Franciaországban már versenyben lovagolt, egyszerűen nem lehetett többet kihozni belőle.

Ezt valószínűleg a ló is érezte, azért nem akart beállni a startgépbe.

Nem akart versenyezni, mert nem fitt. Ha egy ló nincs megfelelően felkészítve, akkor jeleket ad. A baden-badeni cirkusz például egy jel volt. Jel az is, hogy a hétköznapokban nem akar kimenni dolgozni. Ezen el kellene gondolkozni, mert ötéves lóról van szó, s eddig ilyen gondjai nem voltak.

Hogyan látja most Overdose jövőjét?

Mivel nem vagyok napi kontaktusban a lóval, nem tudom, hogy milyen egészségi állapotban van, s milyen mély nyomot hagyott benne a baden-badeni akaratoskodása. De úgy látom, az a szisztéma, ami most van, Overdose-nak nagyon nem jön be.

2010.09.08

Forrás:ujszo.com