A párosítást követő fedeztetés (pároztatás) gyakorlata sokféle lehet. A legegyszerűbb, ha vagy a kancával, vagy a ménnel keresik fel a másik partnert, és kézből való természetes fedeztetést végeztetnek.
Már terjed és még inkább terjedni fog a ménnek vagy a kancának az utaztatása (a kiválasztott partnerhez szállítása). Ha a kancát utaztatjuk, érdemes egy hétig a mén szálláshelyén "panzióban hagyni", s így egy ivarzási ciklus alatt két-háromszor is fedezheti a mén.
A mén utaztatása meghatározott körön belül (általában 50 km-nél nem nagyobb sugárban) rendszeres, állandó szállítást jelent az ivarzó kancák állapotának megfelelően.
Csak egészséges kancát fedeztessünk. Hogy a mént a rúgástól megóvjuk, a kanca hátulsó patáira bőrpapucsot - hágópapucsot húzzunk.
Szokás még használni a hágatógúzst is, ami a hátulsó csüdre csatolt bőrkarikákból és a hozzájuk csatlakozó kötélből áll, amelyeket az elülső lábak között vezetünk át és a mar, valamint a szügy előtt fekvő bőr vagy kötél nyakörvhöz csatolunk.
A kanca farokrépájának felső részét 1 méter hosszú és 10 cm széles vászoncsíkkal bepólyázzuk, hogy a szőrszál ne sértse a hímvesszőt. Fedeztetés pillanatában a kanca farkát oldalra húzzuk. Ha a mén harapós, a kancát a marja táján átfektetett, többszörösen összehajtott pokróc védje.
Ha a mén hímvesszejének "rózsája" (makkja) már fedezés előtt nagyon megduzzad, jártatással hárítsuk el a hibát.
Akad fiatal, csiklandós kanca, amely fedezéskor alig fékezhető. Ezeknek az egyik elülső lábát vetessék fel. A hímvesszőnek a hüvelybe jutása után tegyük le a lábat. A csikóját nagyon féltő szoptatós kancát a csikójával együtt vezessük a fedeztető helyre.
A fedeztető hely forgalomtól, zajtól távol legyen. A fedeztetésben a tapasztalat és a türelem a legfőbb biztosítéka az eredményes munkának. Jó, ha magát a fedeztetési aktust megelőzi egy rövid idejű próbáltatás, még akkor is, ha külön próbamént használtunk.
Hogy a felugrott mén oldalt le ne csússzon a kancáról, támogassuk a könyökízület mögött, ha szükséges. A hímvesszőt lapos tenyérrel (sohasem átfogva) irányítani lehet. A lemagzás bekövetkezését arról látjuk, hogy a mén ritmikusan billegeti a farkát, a fejét lehorgasztva zihál, majd bágyadtan elpihen a kancán. Ha a mén nem magzott le, az ugrást rövid idő múlva megismételtetjük. Fedezés után a hímvesszőt kézbe fogva mossuk le 2%-os kreolinnal vagy más fertőtlenítő folyadékkal.
Hosszabb fedeztetési szünet után a fedeztetést 1-2 órán belül újra megismételtetjük. Ennek az ismétlő fedeztetésnek az a magyarázata, hogy életképes spermiumok kerüljenek a kancába. Akkor is gyakoroljuk ezt, ha a kanca nemi szerve nincs egészen rendben.
Utófedeztetésnek hívjuk a sárlás alatti 2-3 nap múlva elvégeztetett ugrást. Ennek pedig az a célja, hogy a később levált pete életképes spermával találkozhassak.
Nálunk a tél végi, tavaszi fedeztetés dívik. A gazdasági lótenyésztés, a vágócsikó-nevelés nemcsak megengedi, de meg is kívánja az őszi fedeztetést is. Ennek előnyei: jobb a vemhesülés, rövidebb a vemhességi idő, a vemhesség utolsó szakában a kanca bőséges zöldtakarmányozása révén a magzat erőteljesebben fejlődik, az őszi csikó gyorsabban fejlődik, mert egy teljes legeltetési idénnyel több jut neki. Ma már a csikónyerés gazdaságos lehet. Az egészséges kancák "pihentetése", a minden második évben végzett fedeztetés, értelmetlen és céltalan, és ezenkívül feleslegesen drágítja a kancatartást, a csikónevelést. Az elles utáni első ivarzást feltétlenül használjuk ki.
Az inszeminálás friss és megosztott vagy mélyhűtött spermával ugyancsak ismert gyakorlat. Az előbbit jó eredménnyel használtuk már az 50-es években. A friss sperma rövidebb szállítást is kibír (2-3 órait). A mélyhűtött spermás termékenyítéshez most igazodik a mindennapi gyakorlat. Ennek nagy előnye, hogy a drága ménimportot felválthatja az olcsóbb sperma import.
(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)
Írta:Dr Ócsag Imre
