A következőkben ismertetjük azokat a lóbetegségeket, amelyekkel gyakrabban találkozik a tenyésztő vagy a ló használója. A könnyebb áttekinthetőség végett alfabetikus sorrendben írjuk le a betegségeket.

Tetanus (dermedés)

Okozója egy spórás baktérium, amely a humuszban gazdag talaj felső rétegében található.

A szúrt, mély, roncsolt sebekben akkor tud elszaporodni, ha a gennyesztő baktériumok a szövetek oxigénjét elhasználják, mert a tetanus baktérium oxigéntől mentes, tehát anaerob körülmények között szaporodik.

Vérfertőzést nem okoz, de toxinokat termel és közülük a tetanospazmin az izmok merevgörcsét okozza.

A fertőzéstől számított lappangási idő 24 órától több hónapig ingadozhat, így a seb esetleg már be is gyógyulhatott, amikor a betegséget észlelhetjük.

A beteg állat kezdetben nehezen rág, majd becsukott száját még nagy erővel sem lehet szétnyitni (szájzár).

Fejét mereven előrenyújtja, pislogóhártyája előtűnik, orrnyílása trombitaszerűen kitágul, a fülkagylók mereven felállnak, a nyak sörényéle homorú vonalat mutat (szarvasnyak). A végtagok oszlopszerűen merevek. A tetanuszfertőzést kapott csikók fele általában menthetetlen.

Védettséget kap a csikó, a ló a kétszeri antitoxinos oltástól számított 10-14 nap múlva, amelynek hatása egy év. Ezután évente 1-1 oltással meghosszabbítható a védettség.

A csikókat a legelőre kerülés előtt szokták oltani. A vemhes kanca is oltható, így a magzat méhen belüli immunitást kap. Az ilyen újszülött a köldökcsonkon át nem kaphat tetanuszos fertőzést.

A sebzések meggátlásával, illetve azok higiénikus kezelésével előzhetjük meg a tetanuszt.

Tetű

Az ápolatlan állaton, sötét, párás istállóban lép fel. A tartás, a takarmányozás, az ápolás javítása, a szőr lenyírása, kontakt méreggel történő kezelés segít a bajon.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)

Írta:Dr Ócsag Imre