Haflingi kisló

Forrás:
Gazdasági Állataink – Fajtatan
Ló és szamár
2001. szerk.: dr. Mihók Sándor

Származása, eredete

Haflingi kisló Származáshelye Tirol. A terület őshonos, kistermetű lovai képezték a fajta alapját, amelyek a tiroli paraszt hegyi málhás lovaként végezték mindennapi munkájukat.Tudatos tenyésztése az 1880-as évek utolsó negyedében indult el a Dél-Tirolban, az 1870-ben szöletett 249. Folie nevű mén felvásárlásával és felállításával.E ménnek még két fia,az 1887-ben született 14, Folie, és az 1897-es születésű 252/233 Hafling játszott szerepet a fajtává válásban. A 249. Folie előtt szerepet kapott még az 1868-as születésű 133 El Bedavi XII.arab félvér ló is. (El Bedavik Bábolnán is fedeztek.) A 249 Folie felállítása után a fajtatiszta tenyésztés lett elsődleges és kizárólagos fajta a tenyésztése során. Ezzel lezárult a fajta kalakulásának első szakasza. 1897-1904 között jelölik meg a fajta fejlődésének második korszakát. Ebben az időközben alakulnak meg az első tenyésztőtársaságok Huyn gróf fáradozásának eredményeként. Ő tenyésztési szabályzatok kidolgozásával és betartatásával konszolidálta a tenyésztést. 1904-ben Möltenben megalakult az első Haflingi Lótenyésztő Társaság. Az 1912-1923 közötti harmadik szakasz meghatározó erejű a fajta fejlődésére és későbbi elterjedtségére. A St. Germain-i békeszerződéssel 1919-től kettévált Észak- és Dél-Tirol. Észak-Tirol továbbra is osztrák terület maradt, míg ellenben Dél-Tirol Olaszországhoz került. A széjjelváláskor a haflingi állomány jelentősebb része osztrák területen volt. A populációban szigorú tenyésztési fegyelem, az egyértelmű tenyészcél érdekében végzett szelekció gyors tenyésztési előrehaladást eredményezett. Már 1920-ban megindult az első tenyésztőtársaság szervezése és 1921-ben Zams-ban meg is alakult. 1920-ban megszervezték az első tenyészszemlét és kiállítást.

A fajta fejlődésének és kialakulásának negyedik szakasza 1924-1947 közötti időszakra tehető. Dr. Thurner nagy érdeme, hogy 1926-ban megjelenhetett az első haflingi kancatörzskönyv, amelyet 1938-ban kiegészített a mének geneológiai vonalával. A fajta vonalalapitó ménjei: Bolzano (született: 1915), Nibbio (1920), Willi (1921), Stelvio (1923), Anselmo (1926), Massimo (1927), Student (1927).
A fajta fejlődésének ötödik szakaszában – 1947-1961 között –kiépítették a minőségi kancacsaládokat, megvalósították a következetes fajtatiszta tenyésztést, és ezekre az eredményekre támaszkodva kiléptek a nemzetközi porondra.
A fajta legújabbkori történetét 1976-tól számíthatjuk. Ekkor alakult meg a Haflingi Lovat Tenyésztők Világszövetsége. Tenyésztő szervezete: A fajta legjelentősebb tenyésztő szervezete a Haflingi Lovat Tenyésztők Szövetsége. Székhelye a Tirolban fekvő Ebbs. (Haflinger Pferdezucht Verband, Tirol) A század elejétől határozza meg a fajta fejlődését. Tevékenysége eredményeként lett a tiroli paraszt hegyi málhás lovából a világ legnépszerűbb, legelterjedtebb, legjobban becsült, nemzetközileg keresett szabadidő lova. Ennek e tenyésztőszervezetnek a kezdeményezésére és integrálásával jött létre a Haflingi Lovat Tenyésztők Világszövetsége (Welt Haflinger Vereinigung). Nálunk a Póni és Kislótenyésztők Országos Egyesülete a fajta fenntartója. Tagja a Haflingi Lovat Tenyésztők Világszövetségének.

Fenotípusa, Külleme

Haflingi kisló Összbenyomásában mindenképpen elegáns, harmonikus kisló. Mind a kancáknál, mind a méneknél követelmény a határozott nemi jelleg. Nem kívánatos a durva, otromba, heterogén megjelenés. Kerülendők a durva fejű, elmosódott kontúrú, nem tiszta, és nem száraz ízületű egyedek. A hiányos nemi jelleg, a dús, esetleg hullámos üstök, sörény és farokszőrzet szintén nem kívánatos a fajtában. Feje nemes, száraz, a ló nagyságához igazodó. Szeme nagy, kifejezésteljes és előre irányuló. Orrlyukai tágak, széles orrjáratot sejtetnek. Nyaka középhosszú, a fej felé haladva elvékonyuló. Az erős torokélű, vagy a szűk torokjáratú lovakat nem szeretik. A nyakkal szembeni kívánalom továbbá, hogy ne legyen túl széles, és kellő tarkószabadságot mutasson. Követelmény a mélyen hátba húzódó kifejezett mar. A dőlt lapockák, a dongás, ennek ellenére elég mély mellkas ugyancsak fontos értékmérője a fajtának. A hát középhosszú, jól izmolt a mozgás lendületét követő kell legyen. Az erőt és az egyensúlyban való mozgást érzékeltetnie kell. A ló farával szemben támasztott igény a barázdáltság elkerülése, de ennek ellenére nagy terjedelmet,kellő izmoltságot, és a külső csípőszöglet, ülőgumó között kellő hosszúságot mutasson. Különösen fontos a szabályos állás, a jól fejlett izületek, széles lábtő és határozottan erős csánk. Elölről és hátulról nézve szabályos végtagállások kellenek. A csüdöknek hosszúaknak, szabályosaknak, jól fejletteknek kell lenniük. A pata kerek, szabályos és ép legyen.

Méretei

A kancák optimális méretei:
138-145 cm bottal mért marmagasság
147-155 cm szalaggal mért marmagasság
170-190 cm övméret
21 cm szárkörméret

A mének optimális méretei:
140- 148 cm bottal mért marmagasság
148- 158 cm szalaggal mért marmagasság
170- 190 cm övméret
21 cm szárkörméret

A fajta egyedei a végleges méretüket 6 éves korban érik el.

Színe

A világos sárgától a szénsárgáig terjedő fedőszőrzetszín akívánatos, mindig egyértelműen világos (fehér)hosszúszőrökkel (mosott sörényű sárga). A szín tisztasága nagyon fontos követelmény. A fedőszőrök nem lehetnek tűzöttek. A fejen a jegyek kívánatosak, de nem feltételként szabottak, ugyanakkor a feltűnően jegyes fej akár a tenyésztésből való kizárást is magával vonhatja. A lábakon a jegyek nem kívánatosak, azonban szolid mértékig nem kifogásolhatók. A fehér láb, illetve a harisnyásság már a tenyésztésből való kizárásra is okot adhat.

Értékmérő tulajdonságai, használhatósága

Már 1945 nyári hónapjaiban összegyűltek Zamsban a haflingi fajtát tenyésztők, és új tenyészcélt határoztak meg. Ennek értelmében az univerzális ló tenyésztésébe fogtak, amely nyereg alatt és fogatban egyaránt jól használható. A vele való bánásmód nem igényel nagyfokú szakképzettséget (lovaglási és hajtástudást), és bizonyos fokú rendszertelen használat mellett is bármikor feltétlen munkakészséget tanúsít.A világ szinte minden országában való elterjedtségét annak köszönheti a fajta, hogy kifejezetten un. szabadidő lóvá vált. A fiataltól az öregig, a kezdőtől a gyakorlottig mindenki számára egyformán megfelel, minden helyzetben egyformán problémamentes. Kevésbé alkalmas a versenyszerű sportágakban, de a szabadidő sportokban különösen népszerű. Lépésben mozgása laza, energikus, a talajfogása határozott. Az ügetés és a galopp jármódban a lebegő fázis elasztikus, lendületes, könnyű talajfogású. Aktív mozgásban a hátsó lábakból kiinduló lendület jellemzi, támogatva ezt laza háttal és szabad lapockamozgással.Jellemző rá a kisebb mértékű akciós mozgás. Különösen vágta jármódban várják el tőle az egyidejűleg felfelé és előrefelé irányuló lábelőrevitelt. A fajta további fontos értékmérő tulajdonsága a kiegyensúlyozottság, a hosszú élettartam és a termékenység. Könnyen honosodik, jó hústartó, fáradhatatlan és ellenállóképes.

Elterjedtsége, állománynagysága

A haflingi fajta négy földrészen, a világ 17 országában megtalálható. Ezekben 22 tenyésztőszervezete működik, összesen mintegy 250 000 haflingi lovat regisztrálva.