Welsh póni

Mivel a keltákat "welsheknek"- idegeneknek nevezték,lovaikat is a "welsh" jelzővel illették. A kelták - welshek - lovai keleti típusúak voltak,amelyek keveredtek az észak-atlanti pónikkal,majd további keleti (főleg berber) cseppvért kaptak.A walesi tartomány magas hegyeiben,úttalan rengetegeiben élő pónik között bizonyos konszolidáció jött létre, így belőlük a X. századra már többé-kevésbé egységes küllemű,nemes megjelenésű kis pónifajta alakult ki. A vadonélő pónik szépségük,igénytelenségük,kitartásuk és erőkifejtésük miatt egyre nagyobb jelentőségre tettek szert. Kezdetben főleg málhahordók,majd a nagyobb termetűek a pásztorok hátaslovai lettek,de nem volt ismeretlen bányalókénti használatuk sem. A hegyi úthálózat fejlesztésével,a bányák korszerűsítésével a welsh pónik a hobbytenyésztők érdeklődésének középpontjába kerültek. A XIX. század végére teljesen megszűnt a welsh pónik eredeti célú hasznosítása.

1901-ben megalakult Welsh Pony and Cob Society, majd 1902-ben létrehozták a welsh mountain póni törzskönyvét. Ez a welsh változat az ősi típus képviselője. A walesi hegyekben vadon élő ménesei még ma is megtalálhatók. Tenyésztő szervezete: Jelenlegi tenyésztő szervezete a "Welsh Pony and Cob Society" 1902-ben alakult meg. Székhelye Aberyswyth. Nemzetközi Welsh Szövetség is létezik. Magyarországon a Póni és Kislótenyésztők Országos Egyesülete kapott megbízást a fajta fenntartására. Nálunk a nyilvántartott fajtatiszta egyedek létszáma 100 kancára tehető.

A Welsh Pony and Cob Society 1902-ben maximalizálta és lezárta a fajtaváltozatok számát. A változatok kifejlődésének okai a velük szemben támasztott igények voltak. A welsh póni szoborszépségű, nemes megjelenésű büszke tartású, finom szervezetű, élénk vérmérsékletet, amellett jóindulatot sugárzó kisló. Megjelenésében nem emlékeztet a primitív pónifajtákra.

Feje kicsi, száraz, nemes, tarkóban laza tartású. Homloka széles, orrháta többnyire enyhén ívelt, homorú. Szemei nagyok, élénk tekintetűek, jóindulatot tükröznek. Fülei aprók, hegyesek, egymáshoz közelállók. Az orrlyukai nagyok, szélesek, szabad légutakra engednek következtetni. Nyaka hosszú, jól illesztett, a kancáké karcsú, egyenes, a méneké erőteljesebb. A mar nem túl magas, gyakran hosszú, hátba nyúló. A törzs jól izmolt, elég mély, emellett dongás mellkas jellemző a fajtára. Háta széles, ágyéka feszes.Mellső lábai hosszúak, erős az alkarja, nagy a könyökszabadsága. Lábtöve jól fejlett, három méretében ritkán kifogásolható. A szár finom, de nem feltűnően vékony és mindenképpen erős. A bokák jól fejlettek. A csüd erős. A hátsó lábai jó szögelésűek, szabályos állásúak.
Nem jellemző a fajtára az előre, vagy hátra állítottság. Csánkjai a póni méretéhez, tömegéhez viszonyítottan jól fejlettek, terjedelmesek, kellő hosszúságúak, szélesek, vastagok és erősek.

Az "A" és a "B" változatok küllemükben azonosak, a különbség az eltérő marmagasságból adódik.

A cob típusú welsh póni megjelenésében tömegesebb, kifejezettebben póni karakterű kisló. Nyaka hosszú, többnyire magasan illesztett. A kancáké is erőteljes, a méneké pedig gyakran túlizmolt benyomást kelt.
Lapockája erős, jól izmolt, dőlt fekvésű. Finom szálú bokaszőrök jellemzik. A "C" és a "D" változat méretében tér el egymástól, de a "D" változat nagyobb méretéhez robusztusabb külső társul.

Méretei A welsh mountain, az "A" változat méretei:
Bottal mért maximális marmagasság 122 cm
Szalaggal mért marmagasság 120-130 cm
Övméret 150-170 cm
Szárkörméret 14-16 cm
A welsh riding póni, a "B" változat méretei:
Bottal mért maximális marmagasság 137 cm
Szalaggal mért marmagasság 132-145 cm
Övméret 150-170 cm
Szárkörméret 15-17 cm
A cob típusú welsh póni, a "C" változat méretei:
Bottal mért maximális marmagasság 137 cm
Szalaggal mért marmagasság 132-147 cm
Övméret 155-180 cm
Szárkörméret 16-18 cm
A welsh cob póni, a "D" változat méretei:
Bottal mért legkisebb marmagassága 137 cm
Szalaggal mért marmagassága 148-160 cm
Övmérete 165-190 cm
Szárkörmérete 17-19 cm.

Színe
A tarka kivételével minden szín megengedett.

Értékmérő tulajdonságai, használhatósága

A welsh póni mindegyik változatára jellemző a sokoldalúság, a könnyű kezelhetőség, a takarmányozás és a tartás iránti mérsékelt igényesség. Különösen jól viselik az extenzív tartást. Télen-nyáron tarthatók szabadban, mindössze a tűző nap és a viharos esők ellen igényelnek fészerszerű védelmet. Vérmérsékletük kiegyensúlyozott, mozgásuk energikus, az "A" változat mozgásában némi akció megfigyelhető. A "B" változat ügetése lendületesebb, vágtája nyújtottabb. Mindegyik változat hosszú élettartamú, jó szaporaságú és kiváló munkakészségű. Mai alkalmazásuknak fő területe a szabadidő sport. Az első két változat elsősorban a gyermekek hasznos lova, míg" C" és a "D" változat a felnőttek tereplovaglására, hajtásra is kitűnően alkalmas. A cobok kedveltségüket relatíve nagyobb marmagasságuknak köszönhetik, továbbá annak, hogy felnőtt lovas alatt sem veszítenek lendületükből. Kisebb terhelést jelentő igásmunkára is természetesen alkalmasak.

A welsh pónik nagyon népszerűek és általánosan elterjedtek Európában, de Amerikában is. A szabadidősportban való használatukon túl az is hozzájárult nagyfokú népszerűségükhöz, hogy a hátaspóni előállítás kulcsfajtáját is képezték, képezik. Kitűnő tenyészetek vannak Hollandiában, Németországban, Belgiumban és természetesen kitenyésztő országban Angliában. Itt több ezres létszámú populációi léteznek. Mindegyik országban létezik a fajtának tenyésztő egyesülete.