A Póni és a kisló

A pónikat kitenyésztettségük foka, megjelenésük, méretük, környezetükhöz való viszonyuk, használati értékük különbözteti meg a lovak másik csoportjától. A póni szó gyűjtő fogalom, nem egységes típust takar. Ez a típusbeli különbség akkora is lehet, mint a shire sörösló és a nagyon finom arab telivér közötti. A pónik eredete a jégkorszak őslovaira vezethető vissza. Főleg zord klímájú, fejlődésükre nézve hátrányos környezetben éltek. A pónifajták általában szigeteken alakultak ki, és területi elszigeteltségük miatt, gyakran erősen beltenyésztettek lettek. Ma is ismeretek emberi beavatkozás nélkül, teljesen vadon élő póniménesek mint például az Anglia délnyugati részén élő exmoorpóni, vagy a new forest póni, dülmen póni. A pónik mindegyik fajtája szilárd szervezetű, egészséges, nagy ellenálló képességű, erős csontozatú. Kiemelkedően hosszú (25 - 35 év) élettartamúak, jó termékenyülők és évente rendszeresen csikózók. Marmagasságukhoz, tömegükhöz viszonyítva nagy teljesítményre képesek. Meglepő a vonóerejük, kitartásuk és állóképességük. Külső megjelenésükre jellemző a zömök alkat, a dús sörény,- üstök,- és farokszőrzet. Télen mackószerű, hosszú szőrt növesztenek.

Az utóbbi évtizedek során a póni primitív fajtaként való értelmezése csaknem teljesen elvesztette jelentőségét. Az ember ízlésének és tenyésztői beavatkozásának hatására jelentősen megváltozott a fenotípusuk. Mai elterjedtebb változataik túlnyomó része csak a testnagyság, a marmagasság alapján illethető a póni kifejezéssel. Megjelenésük messzemenően emlékeztet egy kisebb formátumú, nemesebb nagylóra, bár nem vitatható, hogy ezek az "újabb típusok" a valódi póniktól származnak. Méret szerinti megközelítésben a póni és kislófajták olyan populációk, amelyek a lovak bottal mért 148 cm-es marmagasságát nem érik el. Következésképpen a fajták nagyságbeli változatossága feltűnően nagy. A 87 cm-es shetlandtól a 145-cmes hátaspónifajtáig mindenféle méretben előfordulnak. A nemzetközi pónikongresszus iránymutatása szerint a fajtacsoport 122 cm alatti bottal mért marmagasságú egyedeit a pónikhoz, az ennél nagyobbakat - 148 cmmagasságig -a kislovakhoz soroljuk. E felosztás nyilvánvalóan nem teljesen megalapozott, de minden vonatkozásban egyértelmű definíciót adni aligha lehet. A fajták névmegjelölése nagymértékben konvencionális szóhasználathoz kötött, ami szerint shetland, welsh, izland póniról beszélünk, és szokatlanul hangzana haflingi, vagy hucul pónit említeni. Lassan elfogadott lesz viszont a fjord póni elnevezés is. A pónik igazi hazája Anglia, mára azonban a póni nem csak az angolok ügye és hobbija lett. Az életszínvonal emelkedésével mindenütt a világon, főleg Európában, s ezen belül kiemelkedően Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Ausztriában elterjedtté vált. Magyarországon az 1970-es évek közepétől jelentek meg a pónik. Főleg shetland és welsh fajták, de leginkább ezek (és más pónik) különböző keresztezett egyedei kerültek be az országba.

A póni és kisló fajtacsoport kifejezésen tehát ma már nem elsősorban a primitív fajtát, hanem használati típust értünk, mely kiválóan alkalmas egyebek mellett a a verseny fogatsportra, a közönség szórakoztatására, bemutatókra, vagy egyszerűen a szabadidő hasznos, értelmes eltöltésére.